Míg a régi időkben a nagyöregek ún. dioráma háttereket használtak, közel 20 éves emlékeimben már az akvárium hátfalára kívülről ráragasztható poszter hátterek voltak divatban. Igaz, a poszteres megoldás még mindig kapható, írásunk témája nem ez, hanem az egyre élethűbb, ún. 3D-s hátterek.

Bár kétségtelenül ezek a típusú hátterek a legdekoratívabbak, nem árt jobban megismerkedni velük, mielőtt beruházunk egyre. Az AquaDePo álatal kínált hátterek némelyike igen nagy, esetenként 20-25 cm domborulatokkal is rendelkezhet. Nyilvánvaló, hogy ezeket a dekorelemeket csak nagy akváriumba szánjuk, ez adódik a készen vásárolható termék méretéből is. A kisebb méretűek, a 100x50, vagy 80x 50 cm-s hátterek valamivel kisebb 3D kiterjedésűek, de közülük sok eléri a 8-10 cm-t. Az ún. síkhátterek az egyedüliek, amelyek kb. 5 cm-s 3D-s kiterjedéssel rendelkeznek.

Mindez azért érdekes, mert a háttér kiválasztása és megvásárlása előtt érdemes elgondolkodni azon, hogy mondjuk egy 200 literes akvárium (100x40x50 cm) esetében egy áltagosan számolt 3D-s háttér közel 10 cm-t levesz az akváriumból, egészen pontosan a halak úszóteréből, és ez annak is gondot fog okozni, aki szeretne dúsan növényesíteni. Ugyanis a 40 cm-s szélességből levonva az üvegvastagságot és a háttér által elfoglalt részt, hamar rá kell ébrednünk, hogy kb. 28 cm mélységű területen a növények ültetésének igazán dekoratív módját (elöl a kisebb, hátul a nagyobb növények) nem igazán lehet megvalósítani, bizonyos terebélyesebb növények szinte vigyázban fognak állni. Ezáltal pedig ugyebár a halaknak sem lesz elég helyük úszkálni.

Megoldásként érdemes valamivel, általában a háttér által elvett területtel megegyező mértékben szélesebb akváriumot készíttetni.

Természetesen a barkácsoló kedvű akvaristák maguk is könnyedén beépíthetik a már meglévő vagy az új akváriumba, hiszen nagyon könnyen szabhatóak, akár egy élesebb konyhakéssel is. Azoknak, akik nem rendelkeznek ezirányú "tehetséggel", ajánljuk magunkat. Tudni kell, hogy az általunk kínált hátterek anyagukból adódóan rendkívül nagy felhajtóerővel rendelkeznek a vízben, vagyis be kell ragasztani őket akváriumragasztóval.

Természetesen mindenképpen kell víznek lennie mögötte. A hátteret ugyanis nem arra találták ki, hogy az tartsa a víz nyomását. Ezt a feladatot az akvárium hátfala látja el. A hátterek anyagvastagsága nem egyenletes, néhol vastagabb, néhol egészen vékony, így szinte reménytelen az a szándék, hogy ne legyen mögötte víz.

De, keletkezhet. Ennek elkerülésére azonban többféle megoldás létezik. Kaphatóak ún. szűrőrácsok, ebből minimálisan 2 db-t beépítve a háttér egy-egy végébe, a mögötte lévő részben lesz annyi cirkuláció, hogy ott ne álljon meg a víz.

Amennyiben külső szűrőt használunk, a szűrő szívó ágát el lehet rejteni a háttér mögötti részbe. Ekkor szintén a fent említett szűrőrács használata ajánlott (elég 1 db is), de igyekezzünk a rácsot úgy elhelyezni a háttérben, hogy a mögötte lévő szívóág vége pontosan a rács mögé kerüljön. Ez esetben a szívóág a mechanikai szennyeződéseket a szűrőrácson keresztül hátraszívja a háttér mögé, majd ugyanazzal a szívóhatással le a szűrőrészbe. Sajnos néha előfordul, hogy a szennyeződés ugyan a háttér mögé kerül, de a szívóág nem szippantja be. Ha ezt látjuk, érdemes időnként a háttér mögé került mulmot egy hosszú csővel kiszippantani.

Újabb lehetőség: szintén szűrőrács, szintén 1 db, a vele átellenes felső sarokban pedig egy levegőpumpával meghajtott átelemelős szivacsszűrő. Ez esetben mivel a szivacsszűrő folyamatosan átemelei a vizet a háttér mögül a halak úszóterébe, a rácson keresztül folyamatos vízutánpótlás érkezik a háttér mögötti részbe. Ez a megoldás csupán annyiban problémás, hogy időnként biztosan takarítani kell a háttér mögötti részt.

Láttunk-hallottunk olyat, aki szűrőrácsok nélkül, csupán pár 3-4 mm-s lyukat furva a háttér egy-egy rejtettebb részébe teljesen elégedett volt.

Olyan megoldást is láttunk, hogy a hátteret csak a két oldalán ragasztották be, alul nem. Alul hagytak egy 1-1,5 cm-s rést. Az aljzat betétele után a külső szűrő szívó ágát a háttér mögé helyezték el, ekkor a szűrő a vizet az aljzaton keresztül szívta. Tökéletes mechanikai szűrés, de garantáltan szükséges időnként az aljzattisztítás, porszívózás.

• Ügyeljünk arra, hogy a fent említett rácsok alja és az aljzatréteg teteje között legalább 4-5 cm legyen.
• A háttér mögötti "üres" rész akár hasznos is lehet. Gondoljunk csak bele, mekkora tér van ott, sok-sok liter... Kis szivacsdarabokkal megtömve, a végére egy kis teljesítményű vízpumpát helyezve igazán remek biológiai szűrőt lehet belőle  kialakítani.